Sziasztok! Először is boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak, és előre is boldog új évet! Ki mit kapott? Ettetek sokat? Szép lett a karácsonyfa? Mi a 7. résszel kívánunk boldog ünnepeket nektek, reméljük, elnyeri tetszéseteket!
Puszi: Pati és Zsó xxx
:.Zayn.:
Hamar eljött a fotózás napja és én még mindig nem tudtam, mit fogok mondani Angelának. Ezer és ezer verziót lefuttattam magamban erről a beszélgetésről, de egyik sem alakult valami jól. A fiúk már réges-régen elkészültek, én viszont még halogatni akartam az indulást. Lou szerint megérdemelnék egy-két pofont, de én nem vágytam még több fájdalomra. Ismét a kocsiban voltunk, próbáltam elbújni Paul elől, nem akartam, hogy lássa az összevert ábrázatom, bár meg kell hagyni, sokkal szebbek voltak már a sebeim, mint napokkal ezelőtt. A fiúk nevetgélve pattantak ki a kocsiból, rám-rám sandítva már előre élvezték a műsort. Legnagyobb meglepetésemre egy tengerpart melletti kis nyaralóba vezetett be minket az a fickó, akivel már egyszer találkoztunk. Ennél szebb napunk már rég volt, percekig csak álltam és hallgattam a madarak csicsergését, ahogy vígan ugrándoznak a gyönyörűen zöldellő lombok között. Éreztem a frissen nyírt fű illatával kevert sós levegőt, mélyeket szippantva élveztem az illatárt, mely átjárta egész lényem. A langyos szellő simogatta arcomat, majd tovább szántott az élénkzöld fűszálakon keresztül, hogy végre elérje a tengert. Halk moraját még itt, a ház előtt is lehetett hallani. A nyaraló tipikus luxus kivitelben volt, mégis volt benne valami otthonos és bájos, meg tudtam volna szokni. Egy fekete-zöld motor szinte hangtalanul parkolt be a mi sötétített ablakos BMW-nk mellé, mind kíváncsian kaptuk oda fejünket. A járművön két lány ült, hátul felteszem Bogi próbálta leküzdeni magáról a bukósisakot, hófehér ruháját tépte a szél elő elő villantva vékony, hófehér lábait. Szőkésbarna haja azonnal vállára omlott, ahogy levette fejét védő sisakot. Hatalmas mosolyra húzódott az ajka, amint meglátta Niall-t, aki, mint egy tök állt fülig pirulva a verandán Bogit kémlelve. Angelára sem kellett sokat várni, de ő kihívó nyári ruha helyett fekete bőrdzsekit és farmer rövidnadrágot viselt. Haját gyorsan kiszabadította a gumiból, melybe eddig tartotta. Nem hittem a szememnek, még így is úgy néztek ki, mint a modellek, ahogy kínzó lassúsággal sétáltak felénk. Hatalmas görcs állt gyomromba Angela láttán, szívem akár egy szerelmes tinié megmakacsolva magát minden áron azon volt, hogy kiugorjon a helyéről. Másodpercekre elakadt a lélegzetem, ahogy néztem a két felénk közeledő lányt. Már csak lépések választottak el kettőnket, csókért nyújtottam a nyakam, nem bírtam volna ki még egy másodpercet nélküle. Lehunyt szemmel vártam, hogy ajkai enyémre tapadjanak. Miután már kényelmetlenül sokáig tartottam úgy fejem, kinyitottam szemeim, még pont elkaptam, ahogy dióbarna tincsei elsuhannak mellettem.
Lesült a bőr a képemről, ennél kínosabb dologban sem volt még részem, fel sem fogtam, mi történik, de máris éreztem, ahogy arcom lángba borul. Nem fogom ezt annyiban hagyni! De nem ám! Megpördültem tengelyem körül és Paul veszedelmesen villogó szempárjával találtam magam szembe.
- Veled meg mégis mi a csuda történt?! - Vizsgálta meg alaposan arcom, gyilkos pillantást vetettem Angelára, mire ő csak a vállát rángatta.
- Nem tudom így megcsinálni a képeket Paul! A száját még meg tudnám oldani egy kis Ps-el de nézd meg a szemét! - Rázta meg fejét értetlenül, mintha nem is tudna az egészről semmit.
:.Angéla.:
Pontosan tudtam, mi történt Zayn-el, de én tökéletesen ketté tudtam választani a magánéletemet a munkámtól és így nem tudtam megcsinálni a képeket. Nem örültem, hogy továbbra is itt kell maradnom, de hát mit van mit tenni, ha a kölyök nem bír a pici fenekén maradni. Lazán elsétáltam mellette, pontosan tudtam, mit akar és hogy mit vár, de most munka van, nem szórakozás! Egyszer-egyszer egy menet oké, most viszont ehhez volt a legkevesebb kedvem. Pault vettem célba s elpanaszoltam neki, mi is a problémám, mire ő azonnal célba vette a kis sztárocskát, aki rákvörös fejjel nézett hátra. Megmosolyogtatott a jelenet, ahogy leszidja, kedves barátnőm viszont már másik bolygón járt a szőkeséggel. Harry lépett oda hozzám kihívó arckifejezéssel. Nem tudtam mire vélni, így hát karba tett kézzel hasonlóképp néztem abba a csillogó zöld szempárba.
- Ez elég gáz bosszú! - Bámult még mindig szemeimbe. Sosem voltam az a típus, aki előbb szakítja meg a szemkontaktust. Mélyen legbelül megdöbbentem, nem akartam én semmi miatt bosszút állni.
- Nem tudom, miről beszélsz... bár sejtem... - Léptem be privát szférájába, mire ő tett egy lépést hátra. Príma, enyém az irányítás. - Gondolom elmondta, hogy dugtunk. Figyelj, lehet ez a haverodnak többet jelentett, mint kellene, de elmagyarázom neki, ha szeretnéd, hogy ez csak egyszeri alkalom volt - Őszinte megdöbbenést láttam az arcán, ami már végképp összezavart.
- Szóval te nem vagy szerelmes Zayn-be? - Nevetésben törtem ki, előtúrtam fényképezőm, miközben fejemet ingattam még mindig ezen a kijelentésen.
- Ide figyelj, nem akarom én megsérteni a ti kis lelki világotokat, de nekem nem kell ez a felhajtás! Hogy szerelmes vagyok-e ? NEM! Teljességgel kizárt! Az én szerelmemért tenni kell! Én nem vagyok olyan, mint a többi liba, aki a házatok előtt táborozik! Nekem nem is kellett a gyerek! - Leesett állal bámult rám, majd, mint aki ezzel befejezte ezt a beszélgetést, lelépett. Nem akartam beavatni abba, ami történt, ez tűnt a legjobb módszernek a lekoptatására és lám, sikerrel jártam.
Végül is arra jutottunk, ismét elhalasztjuk a fotózást, ami már igazán nem volt ínyemre. Meghívtam őket egy italra, ha már ilyen szépen összegyűltünk. Zayn slattyogott be a konyhába utánam tarkóját vakargatva.
-Beszélnünk kell! - jelentette ki tétován. Nem hagytam abba az italok készítését, vártam hogy folytassa. Éreztem, hogy kínos neki ez az egész, bár nem tudom, mit talált benne annak.
-Mond! - bátorítottam egy kis esernyőt helyezve Bogi italába.
-Igazából egy fogadás miatt feküdtem le veled... De elképesztően jó csaj vagy és nem... - Egyetlen kézmozdulatommal bele fojtottam a szót. Behúzta a nyakát és összeszorított szemmel ácsorgott előttem. Nevetni kezdtem, majd felé nyújtottam kezem várakozón. Értetlenül nézett, tőlem várva a magyarázatot.
- Kérem a pénz felét! Mit vártál?! - Nevettem továbbra is pénztárcámból előhúzva egy 50-est. Kezébe nyomtam, mire ő csak még idiótább fejet vágott.
- Én is fogadtam arra, hogy lefekszem veled egy 100-asba, tessék, itt a te részed! - Sértettség tükröződött az arcán, majd ismét értetlen képpel bámult rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése